Ahhoz, hogy a modern világban megtaláljuk helyünket, ne érezzük magunkat idegenül a számítógépek által vezérelt világban, elengedhetetlen, hogy ismereteinket ne bővítsük a számítástechnikai alkalmazásokkal.
Mind a tanulásban, mind a munkában és egyre inkább a szórakozásban elkerülhetetlen a számítógéppel való kapcsolat.

Összegezve: ma már szinte elképzelhetetlen az életünk számítógép nélkül.

"Én nem nyúlok hozzá. Lehet, hogy elrontom!"
Ismerősen cseng a mondat? Munkám során szinte ez a legtöbbször elhangzó mondat. Mit is tehet ilyenkor egy oktató? Bizalmat alakít ki a számítógép és a tanuló között. Hogyan lehetséges? Minél több hibát vétetni a hallgatóval, hogy ezekből tanulva a helyes megoldás felé orientálódjon. Észre sem veszi a kétkedő tanuló, hogy játszi könnyedséggel oldja meg azokat a problémákat, amiket azelőtt könnyedén elhárított a fenti "Én nem nyúlok hozzá. Lehet, hogy elrontom!" mondattal.. :-)).

"Én a munkámat elvégzem, nincs szükségem további ismeretekre!"
Erről egy mondás jut eszembe: "Jó pap is holtig tanul". Én úgy gondolom, attól válunk értékessé, hogy mennyi tudás van a birtokunkban. A munkaerőpiacon egyre nagyobb mozgás figyelhető meg. Ma még ezt a pozíciót töltjük be, holnap már egy másikat. Ma még ezek az elvárások, holnap pedig jóval magasabbak.. Mi van, ha az új pozícióban sokkal mélyebb számítástechnikai ismeretre van szükség? Mit feltételez Ön? Ki fog az új, jobban fizető pozícióba kerülni? Az, aki "Én a munkámat elvégzem, nincs szükségem további ismeretekre!" kijelentést teszi? Szerintem nem! Az kerül jobb, előnyösebb pozícióba, aki nem elégszik meg azzal a tudással, amivel rendelkezik, hanem továbbképezi, képezteti magát..

Ön továbbra is félni akar a számítógéptől? Ön le akar maradni a továbblépés lehetőségétől?
Ugye nem!
Tanuljon velünk!